Tegnapelőtt meghalt Csíkszentmihályi Mihály, a FLOW-elmélet atyja.

Mikor tanítok, vagy edzek, teljesen flow- ba kerülök és így még inkább átérzem ezt a csodát, amiről Csíkszentmihályi Mihály /és a wikipédia :-)/, így írt:

„A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb.”

Wikipédia, Csíkszentmihályi Mihály szócikk

Köszönöm, hogy tanulhattam róla, köszönöm, hogy testközelbe hozta azt az élményt, amit magam is megélhettem többször az életemben, és amire vágyom is, szinte minden pillanatban és minden percben.

Drága Csíkszentmihályi Mihály kívánom, hogy a lelke menjen tovább, a végtelen flow-ba!